Idén két fontos Baal premier is lesz Magyarországon, Horváth Csaba, illetve Zsótér Sándor rendezésében. De Brechttel ettől függetlenül is megéri foglalkozni: nem csak jelentős drámaíró volt, de elméleti meglátásai után a nyugati színház már sosem lesz olyan, mint azelőtt.
Ami az angoloknak Shakespeare, a franciáknak Molière, az a németeknek Bertolt Eugen Berthold Friedrich Brecht– legalábbis így szokták mondani. Egy fontos különbség azonban van: habár Brecht a másik két színháztörténeti kolosszushoz hasonlóan aktív színházcsináló volt, gyakorlati tevékenységét korszakalkotó elméleti munkákban támasztotta alá.
Tehetsége már fiatalkorában kiderült, habár az iskolát nem kedvelte. Színháztörténet tanárunk az egyetemen gyakran nekünk szegezte a kérdést: hány évesek is vagyunk? Majd a válaszra jött a cukkolás: tudjuk ennyi idősen már mi mindent csinált Brecht? És valóban: tizenhat évesen verseskötete jelent meg, húsz éves korára pedig megírta a Baalt. Rá tíz évre világhírűvé vált a Koldusoperával, a modern színháztörténet egyik legemblematikusabb darabjával. És legtermékenyebb időszakai csak ezután következtek.
Brecht kommunista volt a náci Németországban, már csak ezért is menekülnie kellett. Számtalan egyéb országon keresztül Amerikába jutott, évek múlva azonban itt sem maradhatott: Amerika-ellenes tevékenységekkel gyanúsították. Az emigráció alatt írta meg a teljesség igénye nélkül A Galilei életét, A Kurázsi mama és gyermekeit és A szecsuáni jólelket. Végül, a háború után visszatért Németországba, ahol megalapította a korszakos jelentőségű színházát, a Berliner Ensemble-t és megírta színházelméleti főművét, a Kis organon a színház számára című tanulmányát.
Aktív és produktív gondolkodó volt és ezt várta el a nézőktől is – reflektálni a világra, a társadalomra. Az általa kitalált epikus színház azonban korántsem valami nehézkes, komolykodó filozófálás, sőt kifejezetten szórakoztató és vicces. Szemléletes, ahogyan elutasítja a mély átélésen alapuló, illúziókeltő színészi játékot, helyette az egyszerű utánzás mellett tette le a voksát:
„Más személyek viselkedésének ilyen bemutatására mindennap, számtalan esetben sor kerül (szerencsétlenség tanúi bemutatják az újonnan jöttéknek a szerencsétlenül járt viselkedését, tréfálkozók utánozzák egy barátjuk komikus járásmódját stb.), ezek az emberek mégsem próbálnak semmiféle illúziót kelteni nézőikben.”
Közvetlen, emberi színház, amely megfoghatóvá teszi a világot. Hatott rá a távol-keleti színjátszás, ő pedig hatott rájuk: a modern kínai színháztörténet legjelentősebb darabjai közül több is Brecht bemutató.
Munkásságát talán meg lehet haladni (ahogy teszi ezt a posztdramatikus színház), de nem viszonyulni hozzá lehetetlen.