Ha férfias szakmákra gondolunk, akkor a pápaság valószínűleg csak sokadiknak jut eszünkbe a sorban – holott éppen a pápa az, aki kizárólag csak férfi lehet. Egyszer titokban mégis nő volt, legalábbis egy roppant bizonytalan középkori legenda szerint, ezt dolgozta fel több film, regény és egy regényből készült musical is. Ez utóbbi magyarországi ősbemutatója látható most a József Attila Színházban. A történet kellően komplexen nyúl a feminista témához, még ha a műfaj hagyományainak megfelelően a katarzisra fókuszáló befejezésben fel is oldódnak kissé a felvetett problémák. Az persze kérdés, hogy vajon az előadás nem sugallja-e azt, hogy egy nőnek csak akkor van helye a megbecsült csoportban, azaz a férfiakkal egyszinten, ha kirívóan tehetséges.
Hargitai Iván rendezéséből leginkább talán Szent-Ivány Kinga koreográfiái (különösen két misztikus hollónak a tánca) és Horesnyi Balázs sokértelmű, komplex díszlete marad meg. Eleinte féltem, hogy a kortárs jelmezek és eszközök csak afféle hamisan modernizáló leplekként fognak hatni a középkori történeten, de gesztusok szintjén tökéletesen működött a dolog – gondolok például arra, hogy a hazaérő férj felnyit egy sört és bezuhan a tévé elé – a szituáció rögtön érthető és rosszabb esetben ismerős lesz. Török Anna tisztességesen helytáll a főszerepben, a legerősebb alakítást azonban a pápanő szerelmét alakító Zöld Csabánál éreztem, az ő hangjában tényleg hallatszott az a fajta erő, amit a musicalek esetében elvárunk és szeretünk. A pápanő összességében nem forradalmi, de tudjuk: sokat, néha évezredeket kell várni egy-egy jelentős újdonságra minden területen.