Nem lehet elég korán színházba vinni a legkisebbeket – azontúl, hogy tágul a világuk számtalan készséget is elsajátítanak. De csak akkor, ha a színházlátogatás több, mint évenként egy kétórás unatkozás valamelyik klasszikus balettelőadáson.
1.) Korosztály és nem műfaj. A gyerekszínház és a bábszínház közé sokan egyenlőségjelet tesznek, aztán jól meglepődnek, hogy miket mutogatnak a mai fiataloknak. Pedig a bábszínház egy műfaj, mint a musical vagy a vígjáték, és ezen belül vannak előadások, amelyek kifejezetten gyerekeknek készültek és vannak, amelyek kifejezetten nem. A színházi nevelés (angolul TIE – Thetare in Education) megint kicsit más, hiszen vannak köztük felnőtt programok is. A kifejezetten gyerekeknek készült előadásokra fel szokták hívni a színházak a figyelmet és általában jelzik a célközönség korosztályát is.
2.) Manapság egyre több színház foglalkozik gyerekprogramokkal, köztük a Katona, az Örkény, a Pesti Magyar, de gyakoriak a gyerekprogramok például a MOM-ban is. Nem csoda ilyenkor a következő évtizedek közönségét is szeretnék már most magukhoz csábítani. Azonban vannak olyan társulatok is, amelyek kifejezetten gyerekelőadásokkal foglalkoznak. A teljesség igénye nélkül: a Kolibri Színház, amely három játszóhelyen a legváltozatosabb műsorokkal készül, a Káva, amely a társadalmi felelősségvállalás egyik legjelentősebb színházi képviselője vagy éppen (figyelembevéve a műfajjal kapcsolatos korábbi megjegyzést) a Budapesti Bábszínház. (Továbbiakért lásd a Jegy.hu Gyerek/Családi programjait.)
3.) Beszélgetés! Az alkotók gyakran szerveznek az előadások előtt és után is beszélgetéseket, foglalkozásokat a gyerekeknek. Emellett azonban nem lehet túlhangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy beszéljünk a gyerekekkel az élményeikről. Ne felejtsük el, hogy az értelmezést és a megfelelő kritikai készségeket is tanulni kell – ami számunkra egyértelmű, az lehet, hogy a gyermek számára nem az. Azt már nem is említve, hogy gyereknek és szülőnek/tanárnak is szuper program megbeszélni egy előadást!