Az első drámaírónőként számon tartott Aphra Behn jómódú feleség volt, majd kémkedett az angoloknak és megjárta az adósok börtönét is. Hogyan fogadta mindezt hazája, a 17. századi, férfiközpontú angol társadalom? Erről is írunk a következőkben.
Máig nem biztos, hogy Aphra Amis vagy Aphra Johnson néven született-e Shakespeare hazájában, nagy elődje halála után körülbelül negyedszázaddal, 1640 felé (a pontos évszámot megint csak nem ismerjük). Fiatalkorát regényes homály fedi, azt azonban tudjuk, hogy valamiképpen a dél-amerikai Suriname-ba keveredett szüleivel. Az akkoriban angol gyarmatként működő térség később a hollandok kezére került, ezért a családnak vissza kellett térnie Angliába. Itt házasodott össze egy Behn nevű jómódú kereskedővel, ám pár évre rá történt valami (valószínűleg a férfi meghalt) és Aphra Behn magára maradt, ráadásul (szintén homályos okokból) a férfi mesés vagyonából nem kapott semmit.
Bár pénztelen volt, korábbi kapcsolatai révén eljutott magához a királyhoz, akitől segítséget remélt. Az udvar azonban támogatás helyett egy feladattal bízta meg: Németalföldre küldte kémkedni. Ekkor vette fel a később ismerté vált álnevét, az Astreát és rejtjeles üzenetekben küldte évekig titkos jelentéseit. Ekkor azonban újabb fordulat következett az életében: hazája nem fizette ki szolgálatait, így vissza kellett utaznia, ahol az adósok börtönébe zárták egy időre. Az irodalomhoz elsősorban nem valami feminista indíttatásból fordult, hanem anyagi okokból. Regényekkel és drámákkal kezdett pénzt keresni, de emellett verset is írt és fordított. Ezzel pedig ő lett az első nő, aki írásaiból élt.
Első komoly sikerét 1677-ben aratta A kalóz című drámájával. A karneváli hangulatú műben prostituáltak, banditák és egyéb figurák csábítják egymást érzékien és szerelmesen, ám hősei révén a felszín alatt megbolygatta a korabeli nemi szerepek rögzített viszonyát is. A drámát 1985-ben mutatták be Magyarországon Zsámbéki Gábor rendezésében a Városmajori Színpadon. Az előadásról Kovács Dezső így írt a Színház folyóiratban:
„Ha a rendező „könnyű kézzel" nyúl a darabhoz, könnyen születhet belőle olcsó nyári malackodás. Ha mindössze a komédiai vonulatot aknázza ki a drámából, felhőtlenül derűs, reneszánsz harmóniát árasztó, édeskésen boldog befejeződést jelöl a darabvégi happy end. Zsámbéki Gábor s a Katona József Színház társulata feltehetőleg nem ilyen célzattal vállalkoztak a három évszázados dráma színrevitelére. Ha már felfedezték az angol színpadon is csak az utóbbi időben otthonossá lett komédiát, érvényes gondolatokat kívántak kifejezni vele, s a darabot a maga összetettségében kívánták megszólaltatni.”
A kalóz mellett az Oroonoko című regénye a legismertebb, ebben saját magáról is ír, de jelentősen kiszínezve az életét, nagyban hozzájárulva a fiatalkorát övező homályhoz. Negyvenes éviben, hosszú betegeskedés után, 1689-ben hunyt el és bár a Westminster Abbey Költők Sarkában temették el, élete végén mellőzték, nem csak neme miatt, de mert katolikus és királypárti is volt. Azonban halála után csupán pár nappal egy névtelen költő verse jelent meg, amely Aphra Behnt dicsőítette. A szerző magát csupán fiatal hölgyként nevezte meg. Ő volt az első képviselője annak a hullámnak, amely Behnt követte: hamarosan több jelentős női szerző tűnt fel, mindegyikük Behn megüresedett trónjára pályázott. Köztük volt Delarivier Manley, Mary Pix és Catharine Trotter. Sikerüket nem mindenki nézte jó szemmel: The Female Wits címen gúnydráma jelent meg a női drámaírókról szintén egy névtelen szerzőtől.
A következő évtizedekben még játszották a műveit és jelentős szerzőként tartották számon sokáig, mégis a 19. századra lassan kikerült a kánonból. Behn újrafelfedezésére a 20. század feminista áramlataiig kellett várni, amikor mások mellett Virginia Woolf is foglalkozott az életével. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy mai szemmel nem volt egy „tipikus” feminista bajnok: királypártiként sok mindenben maradian konzervatív elveket vallott. Történelmi jelentősége azonban nem véletlen, ma már az egyik legjelentősebb reneszánsz szerzők egyikeként tanítják az egyetemeken és talán hamarosan a magyar színpadokra is visszatér.
Képek forrása: Wikipédia