A Katona előcsarnokát mindenki szereti: jó programokra lehet ott várakozni és néha jó programok vannak ott is, be se kell menni a nézőtérre. Az előcsarnok loft dizájnja azonban már jóval megosztóbb…
Botrány! Bár az átalakítás már hat évvel ezelőtt megtörtént, a törzsközönség egy része még mindig nem barátkozott meg a kilátszó csövekkel, a hiányos vakolattal és az apró, faszekrényekkel a földszinten. Ezer helyről hallani, hogy ez nem méltó egy színházhoz és belépve valóban nem az a fennkölt hangulat fog el minket, amire a klasszikus, polgári színház nevelt minket. Nyilván nem is ez volt a koncepció. De akkor mi?
Az építész, Molnár Mártának kettős célja volt elmondása szerint: egyrészt a Katona előadásainak a realista stílusához alkalmazkodva hozta létre a teret, úgy, hogy a csupasz, díszítésmentes szerkezet szépségét mutatja meg, másrészt a csupasz tér mindig aktualizálható. Ez a puritán őszinteség tér vissza a letisztult szórólapokon vagy akár az új, intim közelségű társulati fotókon is.
Tegyük azonban hozzá, hogy az előtért uraló loft stílus másikfajta asszociációt is hordoz. A stílus eredete az 1950-es évekre vezethető vissza, amikor a feltörekvő, de nem kifejezetten tehetős pop-art művészek elhagyott, lebontásra váró gyárakba fészkelték be magukat jobb híján. Ezek a talált, nem éppen esztétikus terek az őket elfoglaló művészekkel együtt aztán egyre divatosabbak és trendibbek lettek, fokozatosan elhagyva a kezdeti kényszermegoldás jellegüket. A romos épületek ára az egekbe szökött és egyre inkább összekapcsolódott a művészvilággal.
Budapesten, ha nem is gyárakban, de sok eredetileg más funkciót betöltő épületben jelentek meg művészeti központok. Színháznál maradva, ilyen például a Trafó vagy a Jurányi. Ám a loft mára már ettől leválva sokkal inkább egy mesterségesen előállított stílus lett (egyébként a Jegy.hu irodája is részben ebben a szellemben fogant). A Katona tehát egy trendet követ, ráadásul egy kifejezetten művészvilágból érkező trendet, amely nem idegen a színház világától.
A nyitott közösségi tér egy újabb, de szintén kortárs irányzatot képvisel: a színház nem csak a nézőtérre és a színpadra korlátozódik, hanem további kulturális programokat és komplexebb kikapcsolódást tesz lehetővé, amely nem korlátozódik este hét és kilenc óra közé. Erre való a színházi büfénél sokkal inkább kávézóra hajazó K:antin, valamint a K:önyv és bolt is. Ehhez a nagy, szabad térhez viszont a ruhatárnak le kellett költöznie. A nyitott és közösségi imázst pedig lerombolnák az elegáns bundák és öltönyök, amelyekben az emberek sokszor színházba érkeznek. A szekrények apró méretükkel éppen ezt sugallják: ne érkezz másképpen, mint ahogyan a múzeumba, uszodába vagy máshova mennél.
A Katona üzenete ezért sokkal pozitívabb szeretne lenni, mint a hagyományos színházaké: idejárni nem egy különleges ünnep. Hanem a mindennapok szerves része.
Fotók:
a Katona honlapja, valamint a K:antin Facebook oldala