Kovács Panka megállíthatatlan és energikus mozgása Az üstökös című előadás kvintesszenciája. A Baltazár Színház legújabb projektjében egy örökmozgó iskoláslányt alakít, akit társai kiközösítenek - nem tolerálják ugyanis lelkesedését, játékos kötözködését, ugrabugrálását a kétdimenziósnak és szürkének ábrázolt színpadi világban, ahol mindenki a mobiljába mélyedve rohan el a másik mellett. Vörös István immár sokadszorra írt drámát a Down-szindrómával élő színészek alkotta társulatnak, álomszerű szimbolikája és a műveiben vissza-visszatérő messiás motívum így ismerős lehet a Baltazár rajongóknak, azonban ezúttal mintha egyszerűbben dekódolható szöveget készített volna. Az ok talán abban keresendő, hogy a produkció részben iskolásoknak készült. Ebből a szempontból pedig érdekes a tanulságnak ható végkicsengés is – míg az előadás nagyobb részében úgy tűnt, hogy a kislány képzelete megváltja a környezetét, a befejezésben inkább ő nyit a többiek felé, feladva a fantáziáját a valóságért.
Kováts Kriszta minimális díszlettel, lényegében pár jelzésértékű tárggyal és egy lepellel dolgozik, teret adva így a szerepből szerepbe ugráló színészeknek, valamint az egyik központi témának, a képzeletnek. Kováts egyébként részt is vesz a produkcióban, két háttérben maradó zenész (Szőke Zsolt és Perger Guszty) mellett énekel, illetve zongorázik. Az előadás egyetlen gyengébb pillanata talán ehhez kötődik, a színészek és Kováts közös éneke ugyanis nem működik együtt, jóllehet külön-külön mind a kettő hatásos. Ettől függetlenül, kezdő és ínyenc Baltazár fogyasztóknak egyformán jó szívvel ajánlható a darab.