Ha valaki nő és színészi ambíciói vannak, akkor azzal kell szembesülnie, hogy a klasszikus-kanonikus drámairodalomban sokkal kevesebb nagy női karakter van, mint férfi. Anélkül, hogy elmélyednénk ennek a kulturális és drámatörténeti aspektusában, csak idézzük fel a legismertebb drámákat Oidipusztól a Hamleten át a Baalig és hasonlítsuk össze a férfi és női főszereplők számát.
Igaz, a középiskola és a drámatörténet elején (jó lenne, ha ez a két dolog nem esne egybe) feltűnik máris egy női főszereplő: Antigoné. De ő is csak azért, hogy (a naiv Júliát leszámítva) szinte egészen Nóráig kelljen várni az újabb főszereplőnőig a kötelezők listáján. Talán nem véletlen, hogy szinte az összes alábbi karakter valamilyen módon a férfiak világa ellen lázad.
1.) Médeia
Hősünket elhagyja Iaszón, akiért elárulta a hazáját. Erre fel Médeia meggyilkolja férje új asszonyát, sőt saját, Iaszónnal közös gyermekeit is. Euripidész drámájának azonban nem is ez a legmeghökkentőbb része, hanem az, hogy Médeia nemhogy nem bűnhődik meg klasszikus értelemben a dráma végén, hanem gyermekei holtestével elrepül egy sárkányfogaton. Erre talán még Daenerys Targaryen is elismerően biccentene.
2.) Lady Macbeth
Nagyot ugrunk az időben. Macbeth asszonyára sokáig a megtestesült gonoszként tekintettem, hiszen látszólag ő bíztatja a címszereplőt a királygyilkosságra. Hogy ez nem feltétlenül ilyen egyszerű, arra a Szikszai Rémusz Szkénében (is) játszott rendezése hívta fel a figyelmemet: az előadás hosszú jeleneteket szentel a hősnő (Danis Lídia) megőrülésének, miközben Nagypál Gábor Macbethje egy jóval határozottabb figurának tűnik a megszokotthoz képest. A Lady őrülten dalolva tépi szét kisbabája koporsóját, majd kiemeli a holttestet, amely porrá foszlik szét. Megrendítő és emlékezetes pillanat.
3.) Hedda Gabler
Ibsen drámájának a címszereplője egyaránt lehet a női gonoszság és hősiesség megtestesítője. Egy felejthető férj, egy unalmas háztartás és a múlt árnyékai ellehetetlenítik az idillt, amit Hedda friss házassága jelenthetne. Amit ezek után tesz az bosszú a boldogok együgyű világán – hogy jogos bosszú-e azt nekünk és az előadásoknak kell újra és újra megválaszolnunk.
4.) Nyina
Csehov Sirályát pár év különbséggel mutatták be a Hedda Gablerhez képest. Nyina ugyan nem abszolút főszereplő, de művészi törekvése és zuhanása a középszerűségbe az egyik legemlékezetesebb karakterré teszi a drámairodalomban. Hogy valójában mennyire tehetséges, az a rendező döntésén múlik, ahogyan az is, hogy a másik fiatal művész, Trepljov iránt mit érez. A Sirály ugyanakkor ad még egy emlékezetes női karaktert: Arkagyinát, ami fantasztikus lehetőség lehet bármely idősebb színésznőnek.
5.) Kurázsi mama
Kurázsi mamát nem azért találta ki Brecht, hogy azonosuljunk vele, valamifajta együttérzést azonban mégis érzünk a nő iránt, aki a háborúból él. Döntései ellenszenvesek, ám ezekre a döntésekre a háború kegyetlensége kényszeríti. Az, hogy a számító kisembert Brecht nőként ábrázolta, talán az anyaság miatt volt fontos: a társadalom a nőktől az utódok gondozását várja el, így a gyermekek feláldozása egy anya esetében (akárcsak Médeiánál) még erősebbnek hat
A fenti műveket mind férfiak írták. A következő cikk ezért (is) a női drámaírókról fog szólni.
Képek: Gózon Gyula Kamaraszínház Sirály, illetve Szkéné/Jászai Mari Színház Macbeth előadásából.