Ha végig nézzük a kortárs magyar színházrendezők listáján, akkor láthatjuk, hogy nagyjából tíz férfira jut egy nő. Ezek a nők ráadásul többnyire göröngyös úton jutottak el a színházrendezéshez: színészként és dramaturgként indultak eredetileg. De azért ott vannak az összes műfajban: az alábbi válogatásban összeszedtem kilenc fontos alkotót, akik meghatározók a magyar színházi életben. (A lista természetesen teljesen szubjektív, de fontos szempont volt, hogy színházrendezőket kerestem. Így például kiváló koreográfusok nem kerültek fel a listára – talán egy következőben összeírjuk őket is.)
Eszenyi Enikő neve mára egyet jelent a Vígszínházzal, múlhatatlan érdemeket szerzett színészként és a számtalan díj nélkül is tudjuk, hogy az egyik legbefolyásosabb és legismertebb művész ma Magyarországon. 1991-ben első rendezése, a Leonce és Léna hét díjat (köztük a legjobb rendezését) nyerte meg az Országos Színházi Találkozón. Azóta rendezéseivel egyaránt ért el sikereket külföldön és Magyarországon.
Földessy Margit számtalan fontos szerep után indította el mára legendássá vált, kreativitást fejlesztő stúdióját. Műhelyében elsősorban pedagógiai munka folyik, az itt létrehozott előadások jelentősége elsősorban a hozzájuk kapcsolódó felkészülésben van. Több későbbi színházi alkotó kezdte a pályáját „margitosként”.
Gáspár Ildikó a színháztudomány felől érkezett, később elismert dramaturg lett, hogy azután belevágjon a rendezésbe is. 2005-től tagja az Örkény Színháznak. Társadalmilag érzékeny, de nem direkten aktualizáló, filozofikus hangvételét több műfajban is kipróbálta, de talán elsőként a 2014-es Stuart Mária kapta meg a neki járó figyelmet.
Novák Eszter rendezőszakon végzett, a kilencvenes években tagja volt az Új Színháznak, majd főrendezője lett előbb a Bárkának, majd a tatabányai Jászai Mari Színháznak, jelenleg pedig a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatának művészeti vezetője. Emellett már hallgatóként, Székely Gábor tanársegédje lett, később pedig egyetemi adjunktus és osztályvezető tanár.
Pass Andrea tanulmányai után Pintér Béla rendező asszisztenseként csiszolta tudását. Kétszer egymás után nyert a Staféta pályázaton, az általa rendezett darabokat rendre írja is, az egyik legszerzőibb rendező ma Magyarországon. Darabjaiban visszatérő motívum a szülő-gyerek kapcsolat, emellett több előadást is készített középiskolásoknak.
Pelsőczy Réka a húsz éven keresztül játszott Portugál főhőseként, Masniként élt sokáig az emberek fejében. Közben azonban fokozatosan rendezőként is lehetőséget kapott, ma már a Belvárosi Színház repertoárján egyértelműen ott a kézjegye. Tanít a Színműn és természetesen továbbra is tagja a Katonának.
Szabó Veronika londoni tanulmányai után visszatérve sajátos hangot ütött meg a magyar színházi életben. Például a Queendom szokatlan erővel tematizálja a női test és a férfi tekintet problematikáját, míg a többekkel közösen létrehozott Animal City az állatok szabadságával ajándékozza meg a közönségét.
Székely Krisztina 2014-ben robbant be a Katonában rendezéseivel, a Szép napokkal és a Petra von Kanttal. Új, nagyon izgalmas hangot hozott a Katonába, de nem kizárólag oda: István, a király rendezése például sikerrel fut az Operettben.
Szenteczki Zita elsőként a Juhász András intermédia-művésszel közösen készített előadással hívta fel magára a szélesebb közönség figyelmét (A halál kilovagolt Perzsiából). Azóta többek között rendezett az Operettben, az Operában és különböző bábszínházakban.
A sorozat előző része: Hány klasszikus drámaírót ismersz? Na és drámaírónőt???