Mindenkinek az életében felmerül legalább egyszer, hogy színházban szeretne dolgozni. Ilyenkor a többség színésznő vagy színész szeretne lenni, esetleg rendező, ritkább esetben drámaíró. Az ügyelő valószínűleg keveseknek a listáján szerepel előkelő helyen, hiszen elsősorban az a hang jut róla eszébe, amelyik a színészbüfében recseg: „Félóra előadás kezdésig. Minden szereplőt kérünk a színpadra.” Pedig, ha a színházi előadás egy hajó, akkor azon az ügyelő a kapitány, az ügyelői fülke a híd. (Ez talán a legszebben a Pesti Színház erkélyén látszik.)
A víziót, az irányt persze elsősorban a rendező találja ki, a színész pedig közvetlenül tartja a kapcsolatot a közönséggel, maradva a hasonlatnál: hajtja a hajót, evez. Az élet és a halál ura azonban az ügyelő. Az ügyelőnek (másnéven előadásvezetőnek, színpadmesternek vagy angolul stage managernek) maximálisan kell ismernie a darabot, az ő feladata, hogy minden (ideértve a színészek belépését, a világítást, a függönyt és minden mást) óramű pontossággal történjen a próbák és az előadás alatt is. Amikor előadás közben kiég a lámpa, elromlik a forgószínpad az ügyelő az, aki csodával határos módon megoldja a helyzetet. Egyedül ő dönthet arról, hogy le kell-e állítani egy előadást. Ehhez azonban hatalmas tudásra és kiérdemelt tiszteletre van szüksége.
Magyarországon a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, illetve a Színház és Film Intézetben indítanak alkalmanként ügyelő képzést.
Korábbi cikk: Mit csinál a dramaturg?