Február 26-tól látogatható a legújabb Bodies, amely elődjeihez hasonlóan tartósított testeken és szerveken keresztül mutatja be az ember felépítését. A látogatók ezúttal egy grandiózus térben, a Bálna 1500 négyzetméterén fedezhetik fel a tárlatot, amelynek a koncepciója immár közel negyedszázada borzolja a kedélyeket.
Gunther von Hagens 1996-ban mutatta be híres-hírhedt kiállítását, az eredeti Body Worlds-öt, amelyben az általa fejlesztett eljárással, un. plasztinációval tartósított testeket és szerveket mutatott be a közönségnek. A tárlat kimondott célja már akkor is az volt, mint a későbbi másolatainak: ossza meg az átlagemberrel az orvosok „titokzatos” tudását, segítsen megérteni a látogatóknak a szervezetüket és azt, hogy mindennek fényében mit tehetnek az egészségükért.
Azonban akárcsak a száz évvel korábbi, horrorba illő áltudományos kiállításoknál, ahol fillérekért tekinthette meg a látogató a formalinban ázó különös és fantasztikus lényeket, ezúttal sem a biológiai ismeretterjesztés a legfontosabb aspektus. Az egykor élt testek különös kettősséggel rendelkeznek: a szervezők a valódiságukat hangsúlyozzák, hogy egy bizarr aurát és hitelességet adjanak a kiállításnak, ugyanakkor el is „titkolják” ugyanezt a valódiságot, hogy a látogatók végsősoron dehumanizált, ismeretterjesztő tárgyakat lássanak és ne pedig a halál megszentségtelenítését a szórakoztatás érdekében. A dehumanizálás miatt fontos, hogy a kiállított testeknél nem szerepel egykori tulajdonosuk neve, valamint szintén a távolságtartást segíti, hogy a testek „egzotikusak”, távol-keletiek, így valamivel kevésbé azonosul vele az átlag európai néző.
.png)
Nem véletlen, hogy a Body Worlds és folytatásai az orvostudományi karok helyett a bölcsész tankönyvekben találták meg a helyüket. Von Hagens projektje a ’90-es években, egy olyan évtizedben született, amikor a társadalomtudósok és filozófusok (újra) a test felé fordultak, lemondva a lélek és az elme elsőbbrendűségéről, miközben kérdésessé vált az is, hogy az ember és a saját szervezete közé egyenlőségjel húzható-e. Egy kiállított és részeire darabolt emberi test pedig elemi erővel veti fel ezeket a kérdéseket.
A korszellem példás megragadása természetesen számtalan jogos és jogtalan kritikával is járt: etikátlanság, tiszteletlenség, ízléstelenség stb. Ennél azonban talán komolyabb vádként merült fel, hogy a kiállított testek nem önkéntes felajánlásokból származnak, mint ahogy azt a készítők állították, hanem politikailag nem kívánatos, „eltüntetett” kínaiak szervezete lett felhasználva a tárlathoz. (Ezt persze végül megcáfolták.)
Végső soron tehát nem a természettudományos ismeretterjesztés miatt érdemes megnézni a kiállítást – sokkal inkább azért, hogy lássuk, hogyan gondolkodik a kultúránk aktuálisan a testünkről. És nem meglepő, ha ebbe beleborzongunk.
BODIES 2.0. - A bennünk rejlő univerzum
Részletekért és jegyekért kattints ide!