Van egy-egy színház, mozi és koncertterem, ahova programtól függetlenül élmény bemenni. Ilyen a Zeneakadémia, amelynek titkairól korábban írtam és ilyen a Rákóczi út 21. alatt található Uránia Nemzeti Filmszínház is. De mit érdemes tudni magáról az épületről?
Mór stílus
A 19. század vége felé járunk, történetünk első főhőse pedig a hamburgi születésű Schmal Henrik. Schmal miután elvégezte az ipariiskolát különböző építkezéseken kereste a kenyerét, többek között Budapesten is. A sors végül úgy hozta, hogy Ybl műhelyében kötött ki, ahol a tehetséges fiatalemberre egyre komolyabb építészeti feladatokat is rábíztak, többek között komoly szerepe lett az Operaház megtervezésében. Hamarosan önállóan is elkezdett dolgozni, képességeit máig őrzi egy-egy Andrássy úti, olasz reneszánsz stílusú épület. Utazásai során azután ráragadt a velencei gótika, majd Spanyolországban a mór stílus, ezekkel az előképekkel vágott neki az egyik leghíresebb alkotásának (különböző források szerint 1893-ban vagy 1895-ben), amelyet ma Urániaként ismerünk.
Az épület elsőként orfeumként működött, Caprice, majd Alhambra néven. Az olcsó, tömegeket becsábító szórakoztatás indokolta az elegáns, aranyfényű belső tereket. Emellett a felsőbb szintek szolgáltak az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia első állandó otthonaként (az intézmény azóta ugyan Színház- és Filmművészeti Egyetem névre hallgat, de ma is itt működik). A mulató azonban rövidesen csődbe ment, vándorszínészek vették birtokba az épületet, majd 1899-től itt működött az Uránia Tudományos Színház.
A magyar film nagynapja
De mi ez, hogy „tudományos” és hogy „színház”? Nos, a név félrevezető, mai értelemben nem sok köze volt az intézménynek a színházhoz, sokkal inkább a TED előadásokat lehetne párhuzamba állítani vele. Egy ismeretterjesztő vállalkozás volt, amely az akkoriban még igencsak lenézett, de egyre népszerűbb filmművészetet használta szemléltetésként a tudományos előadásokhoz. A célt így fogalmazták meg: „Az Uránia-színház olyan hely akar lenni, a hol a tudós oktatja, a művész gyönyörködteti és az író nemesíti embertársait és mindhárman az összetartozandóság érzetét nevelik.” A „gyönyörködtetés” és a „népszerűsítés” része volt az is, hogy nem cserélték le a mulató vonzó díszítését. Sokakra valóban nagy hatást gyakoroltak ezek az alkalmak, Karinthy többször is írt róluk, lapozzuk például fel a Tanár úr kérem Naplóm című fejezetét.
A korszak legfontosabb eseménye, hogy Pekár Gyula írásából Zsitkovszky Béla az épület tetőteraszán leforgatta a Táncz című filmet, amelyet azután 1901. április 30-án be is mutattak az épületben. Ezt a filmet tekintik az első, tudatosan rendezett magyar filmalkotásnak és 2018-tól a bemutató évfordulóján ünnepeljük a magyar film napját. Az alkotás egyébként huszonnégy különböző táncot mutatott be egy ismeretterjesztő előadás szemléltetéseként. A film nem maradt fenn, csupán pár kép alapján tudjuk ma már elképzelni a történelmi jelentőségű alkotást.
A filmművészet Nemzeti Színháza
1916-tól fokozatosan megjelentek a könnyedebb hangvételű filmek is a kínálatban, majd az épület a német UFA Filmgyár, a világháborúk után pedig a Szovexport mozija lett. Ma ismét magyar tulajdonban van. 2002-ben felújították, 2006-ban pedig megkapta a kiemelkedő műemlékeknek járó Europa Nostra-díjat. Manapság a kortárs és klasszikus filmek bemutatása mellett komoly hangsúlyt kap a közösségépítés, a fesztiválok és a díjátadók lebonyolítása. Ahogy a küldetésükben megfogalmazták: „Az Uránia Nemzeti Filmszínház a hazai mozik sorában az egyedüli nemzeti intézmény jellegű film- és kulturális centrum, a Nemzeti Színház, az Operaház filmszakmai megfelelője.”